Welcome to Night Vale ">
ʟᴀʏᴏᴜᴛ ʙʏ © ᴍ ᴏ ᴄ ʜ ᴀ
The layout was made specially for me.
All links open in a new tab.

 23. Eternal Scouts
Huszonharmadik epizód - Örökkönvaló Cserkészek. Angolul itt hallgatható, magyarul pedig a vágás alatt olvasható.
„Boldogok lehettünk volna, Cecil. Mindig emlékezz erre,” mondta végül Earl, karon ragadva engem.



[az epizód 01:53-nál kezdődik, előtte Joseph Fink az adományokat köszöni meg és az egy éves évfordulóról (2013 június) beszél]

Csak a valós, a majdnem-valós és az igazolhatóan valótlan híreket jelentjük.

Isten hozott Night Vale-ben!




Az elmúlt néhány hónap folytán számos hívást és e-mailt kaptunk Kosnyek kapcsán – a kandúrt egy férfimosdóban lebegve találtuk meg anno. Nos, nagyon jól van, és köszönjük szépen kérdéseiteket. Ami azt illeti, nemrég egy alomnyi tündéri kiscicának adott életet. Hogyan szülhet egy kandúr, hím létére? Nos, hogyan lebeghet egy kandúr, hím létére vagy sem, a rádióállomás mosdójának egy fix pontján?

Van, amire jobb nem rákérdezni. A legtöbb dolog ilyen, ami azt illeti.

Becsúsztattunk egy cédulát Rádióvezetőség küszöbe alatt, hogy megtarthatjuk-e az aranyos, lebegő cicusokat.  A Vezetőség válaszul agyonvert valamit az iroda zárt ajtaja mögött, és helyi vihart kavart az ebédlőnkben. Az állomás orákulumával együttműködve még dolgozunk az üzenet megfejtésén, és hamarosan hírül adjuk, mihez kezdünk a macsekokkal.




Izgalmas hírek a Night Vale-i Cserkészcsapattól. Két tagjuk – Franklin Wilson és Barton Donovan – megfelelt a feltételeknek, hogy a Félelem Cserkész rangról a végső és legszörnyűbb rangra emelkedjenek, s Örökkönvaló Cserkészekké legyenek. A ceremóniára a mai nap folyamán egy meg nem határozott időpontban kerül majd sor, a Ralph’s elhagyatott parkolójában lévő lyuknál – mindenkit szeretettel várnak.


Mindazok, akik részt kívánnak venni a ceremónián, vegyenek fel bő ruhát, és mondják azt minden ismerősüknek, hogy hosssssszú útra mennek – ó, csak úgy valahová, hogy rendezzék a gondolataikat, értve? És hogy nem tudják, mikor jönnek majd vissza, de feltehetően nemsokára.


„Egyszerűen csak meg kell találnom önmagam, és szerintem erre a nyílt út a legmegfelelőbb hely,” mondd. „Ne keress,” folytasd, megragadva szeretted vállát, mélyen a szemébe meredve. „NE. KERESS.”




A Városi Tanács e héten megszavazta, hogy a halált kiváltsággá tegyék. „Az emberi élet kezdete óta a halál egyfajta kommunista történés volt,” jelentette be a Tanács közleményében, hozzátéve: „Amerikában élünk, ahol nem a kormány dolga kéne, hogy legyen, hogy kiutalja a halált minden egyes polgárnak.”

A Tanács kijelentette, hogy mostantól fogva a halál kemény munkával és produktivitással érhető csak el, és nem fogják ingyen osztogatni minden erőforrás-felélő jöttmentnek az utcán.

„Ha meg akarsz halni,” mondta a Tanács, „magadnak kell elérned a halált. Nem halhat meg mindenki, és ez így van rendjén.”

A törvény kicsivel csusszant csak át a szavazáson: az ellenzék egy része univerzálissá tette volna a halált, másik fele pedig azért ágált, hogy a halált betiltsák teljesen.

[Meggyőzően] Nézd, Night Vale, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de részemről támogatom az érdemen alapuló halál új rendszerét. Ha mindenki meghalhat, senki sem fogja majd igazán értékelni a halált. Voltam én is fiatal és idealista, és azt hittem, hogy a halál általános emberi jog, hogy mindenki megérdemli, hogy meghalhasson. De mostanra már felismertem, hogy meghalni nagyon kemény munkával jár. Én minden nap keményen dolgozom a saját halálomon, de nem halljátok mégse, hogy itt nyavalyognék, hogy „jaj, kormánybácsi, hol az ingyen halálom?” Nem ám! [Nyomatékosan] Amikor meghalok, úgy akarok meghalni, hogy kiérdemeltem!

Nem akarok érzéketlennek hangzani azok felé, akik kevésbé szerencsések, és nem engedhetik meg maguknak, hogy a kormány segítsége nélkül halljanak meg; épp ezért támogatom a helyi non-profit óvóhelyeket, melyek segítenek balsorsúbb bátyáinknak és nővéreinknek elérni a halált, melyet igazán akarnak, de nincs rá pénzük.




[Kicsit élesen] Szokásos napi sajtókonferenciáján Pamela Winchell polgármesterasszony ma forró gratulációját fejezte ki Franklin és Barton felé Örökkönvaló Cserkész rangjaikért:

[Hörög] „A tűz valójában hideg!”, sikította.  „A fagy éget titeket!”

Ezután pár színes luftballon rángatott elő a szájából, melyeket a közönségben imbolygó furcsa, néma gyermekeknek osztott szét – a riporterek egyike sem emlékezett arra, hogy a gyermekek ott lettek volna pár perccel korábban, és nem is ismerték fel egyikőjüket sem.

A gyermekek hálájuk jeléül vibráltak és szétfoszlottak.

A cserkészek mindeközben folytatták előkészületeiket a ceremóniára. A Ralph’s mögötti elhagyatott parkolót most vastag zsákvászon-sátor takarja, és a cserkészvezetők különféle fém olajhordókat görgettek a sátorba, hordókat, melyek zörögtek, ahogy görgették őket. Ezenkívül még felállítottak pár lobogót és egy kézzel festett zászlót függesztettek a bejárat fölé „SZÉP MUNKA VOLT, FRANKY ÉS BARTY!” felirattal.

[Elevenen] Valóban szép munka volt! Jaj, milyen izgalmas! Micsoda csodás kis városkánk van nekünk.




A nemrég újranyílt Night Vale Gimnázium italautomatáit övező vita után az iskolavezetőség végre engedett a szülői munkaközösség nyomásának. Bár az az iskolavezetőség – melyet az éteri és vészjósló Fénylő Felhő elnököl – nem volt hajlandó eltávolítani az italautomatákat az olyannyira szükséges extra jövedelem miatt, beismerték, hogy az ily nagy mennyiségű kukoricaszirup nem tesz jót a tanulók egészségének.

Kompromisszumként az iskolavezetőség beleegyezett, hogy csapdát állítson az automaták köré suhanó pengékkel és egy elektromos útvesztővel, hogy az egészségesebb italválasztást és a testmozgást promotálják – melyeknek segítségével lebontható az a sok cukor.

Hogy bepótolják az így feltehetően keletkező anyagi veszteségeiket, az iskolavezetőség azt mondta, növelik a buborékos üdítők árát, eltávolítanak minden ivókutat és csapot az épületből, valamint megkettőzik a sóadagot minden menzakajában.

Az iskolavezetőség a következőkkel zárta a jelentést: „D̢ic͟şérj̷étek mìnd̶! Mal͟asźtal̵j͠á͘t̀o͟k ͜mi͝nd͝! H̡óḑol͟j̴áto̴k be m̵i̡nd ̡a͞ ͏F̸é͟nyl̨ő̀ ͟Fel͡h̀ő e̢lőtţ!̷

Eztán lefröcskölték magukat és az egybegyűrt riportereket is két bő liter felrázott, meleg Sierra Mist-tel.




[Bizalmasan] A meghatározhatatlan, mégis fenyegető ügynökség kormányzati képviselői jövőhéten rendezik meg éves összejövetelüket a városhatáron túli elhagyatott rakétasilónál. Akik szeretnének részt venni abban a meghatározhatatlan, de fontos munkában, amit ők végeznek, bármi is legyen az, adják le fényképes önéletrajzukat a városi titkos gyűjtőhelyek valamelyikében.

Az eseményről magáról: a jelentkezőket kegyetlenül kivallatják, hogy honnan jöttek rá, hol vannak a titkos gyűjtőhelyek, hogy mit tudnak az ügynökségről, és ki mondta el nekik.

Az ügynökség egy képviselője egy képviselőjén közvetítésével szólt hozzánk, aki cserébe egy erősen bedrogozott meghatalmazotton keresztül beszélt, és azt mondta: „Jaj, tudjátok, olyan tipikus állásinterjús cuccos lesz ez is. Megkérdezzük, mi a legnagyobb gyengeséged, hogy aztán még inkább sarokba szoríthassunk, szép lassan megtörünk hipnotikus, pulzáló fények és bomlasztó hangminták segedelmével… ilyenek.”

Mindazok, akik túlélik a zord procedúrát, örökre eltűnnek életünkből – feltehetőleg azért, hogy csatlakozzanak egy meghatározhatatlan, de mégis fenyegető ügynökséghez valamilyen téren.

Akik elbukják a tesztet, szintén eltűnnek.

Végeredményben, elég idő elteltével mind eltűnünk – még puszta emlékünk is berozsdásodik és elfakul.

A toborzáson lesz ki-mit-hoz-piknik, és az ügynökség megjegyezte, hogy általában telítve vannak desszertekkel, de nincs elég főfogás, szóval… ezt tartsátok észben.




[Izgatottan] Ha szeretnétek szemtanúi lenni az Örökkönvaló Cserkész ceremóniának, itt az ideje, hogy a zsákvászon-sátor felé fussatok a Ralph’s mögötti elhagyatott parkolóba~! A cserkészvezetők szerint a ceremónia bármelyik pillanatban elkezdődhet – bár az ünnepség java az emberi irányításon túl esik, így tehát nem tudtak pontos időt mondani.

[Artikuláltan] Earl Harlan cserkészparancsnok azt mondta, „Büszkeséggel tölt el, hogy a miénk az első cserkészraj, ami elérte ezt a rangot. Ugyanakkor iszonnyal tölt el, hogy a miénk az első cserkészraj, ami elérte ezt a rangot. A két érzelem egybekavarodik a testemben, és ez összezavar. Összezavar.” 

[Lágyan] Megborzongott.

[Búsan] „Boldogok lehettünk volna, Cecil. Mindig emlékezz erre,” mondta végül... karon ragadva engem... mielőtt... lehajtott fejjel kisétált a stúdióból...

[Hirtelen határozottsággal] Nos,  azt hiszem mindannyiunkat egyszerre tölt el büszkeség és iszony az idő java részében, és ez azért van, mert az ország, az állam, a nemzet legjobb városkájában élhetünk. Innen a büszkeség! Az iszony meg onnan, hogy az élet iszonyatos. Egyszerűen az.




És most következzék egy üzenet szponzorainktól.

Elveszti a reményt? Nem lát kiutat? Remény: épp veszíti el? Elveszett? Elveszett egy barlangban? Elveszett egy barlangban, mely egy obszidián oszlop körül kanyarog, és melyet olyan lágy fényforrás világít meg, mely se nem felülről, se nem alulról érkezik? Nehezen lát? Átkaparja a köveket, hogy tájékozódási pontot leljen arról, honnan érkezett vagy merre tartson? Depresszált? Depressziótól szenved? Szenved? Elbotlott egy kőben és egy kínlódó örökkévalóságon át bucskándozik le az egyenlően megvilágított, idomtalan spirálban? Elveszti a reményt?

Six Flags Desert Springs Vidámpark. A 64-es kijárat mellett, itt, Night Vale-ben.




A Night Vale orvosszövetkezet ma bejelentette, hogy nem tudnak segíteni rajtad. Akkor semmiképpen, ha továbbra is így sikoltozol! Azt is kérték, hogy mosd le magad, mielőtt bejössz. [Arrogánsan] Nem akarnak rosszul lenni!

 „Az egyik fő probléma, amivel orvosként szembenézünk, az a rengeteg vér,” mondta Suzanne Thurgood, az orvosszövetkezet képviselője. „Az a rengeteg vér a padlón, a farmerünkön, a réz mágneskarkötőinken – a helyzet már-már tarthatatlan.”

Thurgood hozzátette, hogy a legjobb, amit tehetsz, ha nem tudsz leállni a vérzéssel az az, hogy először is veszel pár mély levegőt. Nyugtasd le magad. Ez segíthet arra koncentrálni, hogy ne vérezz tovább. És aztán, miután már befejezted a vérzést, keresd fel az orvost.

„Ehhez nem kell orvosi diploma,” mondta Thurgood. „Ez egyszerűen arról szól, hogy tiszteljük egymást.”

Thurgood eztán cigarettára gyújtott, és szakértő tehetséggel egy alacsonyan szálló sólyom szájába helyezte. Ahogy a madár tovaszállt, egy távoli óratorony negyedórát ütött, és lágy eső kezdett szitált.

Ezek voltak közösségi egészségügyi tippjeink.




[Fokozódó óvatos aggodalommal] Folyamatosan kapjuk a jelentéseket, hogy az Örökkönvaló Cserkész ceremónia kezdetét vette és hordányi furcsa, néma gyermek masírozik elő a zsákvászon sátorból, megtöltve minden nyilvános- és magánhelyiséget, és csak csöndben állnak, mintha valamely ismeretlen felső hatalom parancsára várnának. 

A seriff titkosrendőrsége felhívta rá a figyelmünket, hogy a gyerekek parásak és ők totál be vannak parázva tőlük. Én magam ötöt számolok itt a stúdióban – pontosan a felük fiú, a felük pedig lány.

Ki tudhatja, miféle okkal érkeztek hozzánk ezek a gyermekek, és merre visznek majd minket tetteik?

Ki tudhat bármit is biztosra, ami azt illeti?

Induljunk hát, bekerítetten és összezavarodottan, sebezhetően és borzongva, az időjáráshoz.







[Nyomatékosan] A ceremóniának vége, kedves hallgatók. A gyermekek eltávoztak.

Úgy fest, ezt a krízist is, ahogy a korábbi kríziseket is, megúsztuk szárazon – a riadó csak vaklárma volt.

A minket körbevevő gyermekek nem jelentettek olyasféle fenyegetést, mint hittük. A baljós csend után mindössze csak megtámadtak minket, barbár-szilajul, magukkal vonszolva számos városlakót a Ralph’s mögötti elhagyatott parkolóban felállított sátorba.

A seriff titkosrendőrsége szerint a gyermekek talán csak tíz embert hurcoltak el, és vagy egy féltucatot meggyilkoltak.

Milyen bolondok voltunk, hogy aggódtunk!

Mennyi időt töltünk azzal, hogy összetett próféciákat gyártsunk a félelemre, amikor a világ változatlanul olyan, amilyennek mindig is ismertünk és amiben mindig is éltünk.

Harlan cserkészparancsnok az elhurcoltak között van. Remélem, továbbra is büszkeség és iszony tölti majd el, bármilyen új valóságban is találja majd magát.
Gyakran gondolok az utolsó pillanatokra, amiket vele töltöttem, és a dolgokra, amiket mondtunk egymásnak...

Gyakran gondolok... mindenfélére.

Más dolgokra - kevesebbet... gondolok.

[Erőteljesen] Franklin és Barton, most és mindörökre az Örökkönvaló Cserkész rangját viselve üvegbe foglaltattak és kiállítattak a városháza bejárata elé – emlékeztetőül minden elhaladónak a kockázatokra és a jutalmakra, melyekkel a bátorság jár; és a hűség; és a cserkész-lét. Dagadjon büszkén minden gyermek keble, kiknek tekintete rájuk téved!

Kivéve azt a hordányi másvilági néma kölykök – őket remélhetőleg nem látjuk soha többet!

Hallgatók... hallgatók ti ott, hallgatók az üres éjben, akik a hangomba kapaszkodtok a társaság csalóka látszatáért, emlékezzetek: a félelem öntudat élettel vegyítve. A megbánás kísérlet arra, hogy elkerült, ami már megtörtént. A pirítós kenyér, melyet közvetlen hő alatt tartottak, míg ropogós nem lett. A megbánás jelenideje a habozás. A félelem jövőideje vagy komédia, vagy tragédia. És a pirítós múltideje a pirított.*

Maradjatok bekapcsolva még több hangért. Még több megnyugtató zajért a világ csöndjében. 

Jó éjt, Night Vale. 


Jó éjszakát.


tekintélyes mennyiségű apróbetűs rész [ha nyomtok egy ctrl & +-t, már nem lesz olyan apró]

* A Városi Tanács újkeltű törvénye a halálról a meritokrácia-filozófiát parodizálja


* A Sierra Mist, amivel nyakonöntik a riportereket (feltehetően Cecilt is) a Sprite Pepsi-féle társa


* „Boldogok lehettünk volna, Cecil.” – Earl szó szerint ezt mondja: „we could have had something”, ami viszont nem azt jelenti, hogy „lehetett volna köztünk valami”: a lezárt múltidő (past perfect) azt mutatja, hogy volt is valami egy adott perióduson át, ám az végérvényesen lezárult. Mivel a magyar nyelvben nincs (már) olyan igeidő, amivel ezt ki tudnám fejezni, ezért konkretizáltam Earl mondandóját.


* Szóval… Earl és Cecil egy pár voltak? Tízből kilenc rajongó azt mondja, hogy igen, és én közéjük tartozom. Rövid analízis következik.




* The past tense of toast is toasted = A pirítós múltideje… lefordíthatatlan. A toast főnévként pirítós, igeként pirítani vagy tósztot mondani. A fordításban nem tudtam visszaadni, de Cecil tudatalattijában szerintem ez a tószt szerepel: néma poháremelés a halottakra és az eltűntekre.

Címkék:

"23. Eternal Scouts" közzétéve : 2014. március 11., kedd @19:56 | 6 hozzászólás

« vissza | előre »

Copyrighted © TeaCakeHouse. All rights reserved. Thank you.
View with Google Chrome in a 1280 x 800 SR. Inspired by Kaith, Images from Cursor from Images from