23. Eternal Scouts
Huszonharmadik epizód - Örökkönvaló Cserkészek. Angolul itt hallgatható, magyarul pedig a vágás alatt olvasható.
„Boldogok lehettünk volna, Cecil. Mindig emlékezz erre,” mondta végül Earl, karon ragadva engem.
[az epizód 01:53-nál kezdődik, előtte Joseph Fink az adományokat köszöni meg és az egy éves évfordulóról (2013 június) beszél]
Csak a valós, a majdnem-valós és
az igazolhatóan valótlan híreket jelentjük.
Isten hozott Night Vale-ben!
✮ ✮ ✮
Az elmúlt néhány hónap folytán
számos hívást és e-mailt kaptunk Kosnyek kapcsán – a kandúrt egy férfimosdóban
lebegve találtuk meg anno. Nos, nagyon jól van, és köszönjük szépen kérdéseiteket.
Ami azt illeti, nemrég egy alomnyi tündéri kiscicának adott életet. Hogyan
szülhet egy kandúr, hím létére? Nos, hogyan lebeghet egy kandúr, hím létére
vagy sem, a rádióállomás mosdójának egy fix pontján?
Van, amire jobb nem rákérdezni.
A legtöbb dolog ilyen, ami azt illeti.
Becsúsztattunk egy cédulát
Rádióvezetőség küszöbe alatt, hogy megtarthatjuk-e az aranyos, lebegő
cicusokat. A Vezetőség válaszul agyonvert
valamit az iroda zárt ajtaja mögött, és helyi vihart kavart az ebédlőnkben. Az
állomás orákulumával együttműködve még dolgozunk az üzenet megfejtésén, és
hamarosan hírül adjuk, mihez kezdünk a macsekokkal.
✮ ✮ ✮
Izgalmas
hírek a Night Vale-i Cserkészcsapattól. Két tagjuk – Franklin Wilson és Barton
Donovan – megfelelt a feltételeknek, hogy a Félelem Cserkész rangról a végső és
legszörnyűbb rangra emelkedjenek, s Örökkönvaló Cserkészekké legyenek. A
ceremóniára a mai nap folyamán egy meg nem határozott időpontban kerül majd
sor, a Ralph’s elhagyatott parkolójában lévő lyuknál – mindenkit szeretettel
várnak.
Mindazok, akik részt kívánnak
venni a ceremónián, vegyenek fel bő ruhát, és mondják azt minden ismerősüknek,
hogy hosssssszú útra mennek – ó, csak úgy valahová, hogy rendezzék a gondolataikat,
értve? És hogy nem tudják, mikor jönnek majd vissza, de feltehetően
nemsokára.
„Egyszerűen csak meg kell
találnom önmagam, és szerintem erre a nyílt út a legmegfelelőbb hely,” mondd. „Ne
keress,” folytasd, megragadva szeretted vállát, mélyen a szemébe meredve. „NE.
KERESS.”
✮ ✮ ✮
A Városi Tanács e héten
megszavazta, hogy a halált kiváltsággá tegyék. „Az emberi élet kezdete óta a
halál egyfajta kommunista történés volt,” jelentette be a Tanács közleményében,
hozzátéve: „Amerikában élünk, ahol nem a kormány dolga kéne, hogy legyen, hogy
kiutalja a halált minden egyes polgárnak.”
A Tanács kijelentette, hogy
mostantól fogva a halál kemény munkával és produktivitással érhető csak el, és
nem fogják ingyen osztogatni minden erőforrás-felélő jöttmentnek az utcán.
„Ha meg akarsz halni,” mondta a
Tanács, „magadnak kell elérned a halált. Nem halhat meg mindenki, és ez így van rendjén.”
A törvény kicsivel csusszant
csak át a szavazáson: az ellenzék egy része univerzálissá tette volna a halált,
másik fele pedig azért ágált, hogy a halált betiltsák teljesen.
[Meggyőzően] Nézd, Night Vale, nem tudom, ti
hogy vagytok vele, de részemről támogatom az érdemen alapuló halál új
rendszerét. Ha mindenki meghalhat, senki sem fogja majd igazán értékelni a
halált. Voltam én is fiatal és idealista, és azt hittem, hogy a halál általános
emberi jog, hogy mindenki megérdemli,
hogy meghalhasson. De mostanra már felismertem, hogy meghalni nagyon kemény
munkával jár. Én minden nap keményen dolgozom a saját halálomon, de nem
halljátok mégse, hogy itt nyavalyognék, hogy „jaj, kormánybácsi, hol az
ingyen halálom?” Nem ám! [Nyomatékosan] Amikor meghalok, úgy akarok meghalni, hogy kiérdemeltem!
Nem akarok érzéketlennek
hangzani azok felé, akik kevésbé szerencsések, és nem engedhetik meg maguknak,
hogy a kormány segítsége nélkül halljanak meg; épp ezért támogatom a helyi
non-profit óvóhelyeket, melyek segítenek balsorsúbb bátyáinknak és nővéreinknek
elérni a halált, melyet igazán akarnak, de nincs rá pénzük.
✮ ✮ ✮
[Kicsit élesen] Szokásos napi
sajtókonferenciáján Pamela Winchell polgármesterasszony ma forró gratulációját
fejezte ki Franklin és Barton felé Örökkönvaló Cserkész rangjaikért:
[Hörög] „A tűz valójában hideg!”,
sikította. „A fagy éget titeket!”
Ezután pár színes luftballon
rángatott elő a szájából, melyeket a közönségben imbolygó furcsa, néma
gyermekeknek osztott szét – a riporterek egyike sem emlékezett arra, hogy a
gyermekek ott lettek volna pár perccel korábban, és nem is ismerték fel
egyikőjüket sem.
A
gyermekek hálájuk jeléül vibráltak és szétfoszlottak.
A cserkészek mindeközben
folytatták előkészületeiket a ceremóniára. A Ralph’s mögötti elhagyatott
parkolót most vastag zsákvászon-sátor takarja, és a cserkészvezetők különféle
fém olajhordókat görgettek a sátorba, hordókat, melyek zörögtek, ahogy
görgették őket. Ezenkívül még felállítottak pár lobogót és egy kézzel festett
zászlót függesztettek a bejárat fölé „SZÉP MUNKA VOLT, FRANKY ÉS BARTY!”
felirattal.
[Elevenen] Valóban szép munka volt! Jaj,
milyen izgalmas! Micsoda csodás kis városkánk van nekünk.
✮ ✮ ✮
A nemrég újranyílt Night Vale
Gimnázium italautomatáit övező vita után az iskolavezetőség végre engedett a
szülői munkaközösség nyomásának. Bár az az iskolavezetőség – melyet az éteri és
vészjósló Fénylő Felhő elnököl – nem volt hajlandó eltávolítani az
italautomatákat az olyannyira szükséges extra jövedelem miatt, beismerték, hogy
az ily nagy mennyiségű kukoricaszirup nem tesz jót a tanulók egészségének.
Kompromisszumként az
iskolavezetőség beleegyezett, hogy csapdát állítson az automaták köré suhanó
pengékkel és egy elektromos útvesztővel, hogy az egészségesebb italválasztást
és a testmozgást promotálják – melyeknek segítségével lebontható az a sok
cukor.
Hogy bepótolják az így feltehetően
keletkező anyagi veszteségeiket, az iskolavezetőség azt mondta, növelik a
buborékos üdítők árát, eltávolítanak minden ivókutat és csapot az épületből,
valamint megkettőzik a sóadagot minden menzakajában.
Az iskolavezetőség a
következőkkel zárta a jelentést: „D̢ic͟şérj̷étek mìnd̶! Mal͟asźtal̵j͠á͘t̀o͟k
͜mi͝nd͝!
H̡óḑol͟j̴áto̴k
be m̵i̡nd ̡a͞ ͏F̸é͟nyl̨ő̀
͟Fel͡h̀ő
e̢lőtţ!̷”
Eztán lefröcskölték magukat és
az egybegyűrt riportereket is két bő liter felrázott, meleg Sierra Mist-tel.
✮ ✮ ✮
[Bizalmasan] A meghatározhatatlan, mégis
fenyegető ügynökség kormányzati képviselői jövőhéten rendezik meg éves
összejövetelüket a városhatáron túli elhagyatott rakétasilónál. Akik
szeretnének részt venni abban a meghatározhatatlan, de fontos munkában, amit ők
végeznek, bármi is legyen az, adják le fényképes önéletrajzukat a városi titkos
gyűjtőhelyek valamelyikében.
Az eseményről magáról: a
jelentkezőket kegyetlenül kivallatják, hogy honnan jöttek rá, hol vannak a
titkos gyűjtőhelyek, hogy mit tudnak az ügynökségről, és ki mondta el nekik.
Az ügynökség egy képviselője egy
képviselőjén közvetítésével szólt hozzánk, aki cserébe egy erősen bedrogozott meghatalmazotton
keresztül beszélt, és azt mondta: „Jaj, tudjátok, olyan tipikus állásinterjús
cuccos lesz ez is. Megkérdezzük, mi a legnagyobb gyengeséged, hogy aztán még
inkább sarokba szoríthassunk, szép lassan megtörünk hipnotikus, pulzáló fények
és bomlasztó hangminták segedelmével… ilyenek.”
Mindazok, akik túlélik a zord
procedúrát, örökre eltűnnek életünkből – feltehetőleg azért, hogy
csatlakozzanak egy meghatározhatatlan, de mégis fenyegető ügynökséghez
valamilyen téren.
Akik elbukják a tesztet, szintén
eltűnnek.
Végeredményben, elég idő
elteltével mind eltűnünk – még puszta emlékünk is berozsdásodik és elfakul.
A toborzáson lesz
ki-mit-hoz-piknik, és az ügynökség megjegyezte, hogy általában telítve vannak
desszertekkel, de nincs elég főfogás, szóval… ezt tartsátok észben.
✮ ✮ ✮
[Izgatottan] Ha szeretnétek szemtanúi lenni
az Örökkönvaló Cserkész ceremóniának, itt az ideje, hogy a zsákvászon-sátor
felé fussatok a Ralph’s mögötti elhagyatott parkolóba~! A cserkészvezetők
szerint a ceremónia bármelyik pillanatban elkezdődhet – bár az ünnepség java az
emberi irányításon túl esik, így tehát nem tudtak pontos időt mondani.
[Artikuláltan] Earl Harlan cserkészparancsnok
azt mondta, „Büszkeséggel tölt el, hogy a miénk az első cserkészraj, ami elérte
ezt a rangot. Ugyanakkor iszonnyal tölt el, hogy a miénk az első cserkészraj,
ami elérte ezt a rangot. A két érzelem egybekavarodik a testemben, és ez összezavar.
Összezavar.”
[Lágyan] Megborzongott.
[Búsan] „Boldogok lehettünk volna,
Cecil. Mindig emlékezz erre,” mondta végül... karon ragadva engem... mielőtt... lehajtott
fejjel kisétált a stúdióból...
[Hirtelen határozottsággal] Nos, azt hiszem mindannyiunkat egyszerre tölt el
büszkeség és iszony az idő java részében, és ez azért van, mert az ország, az
állam, a nemzet legjobb városkájában élhetünk. Innen a büszkeség! Az iszony meg
onnan, hogy az élet iszonyatos. Egyszerűen az.
✮ ✮ ✮
És most következzék egy üzenet
szponzorainktól.
Elveszti a reményt? Nem lát
kiutat? Remény: épp veszíti el? Elveszett? Elveszett egy barlangban? Elveszett
egy barlangban, mely egy obszidián oszlop körül kanyarog, és melyet olyan lágy
fényforrás világít meg, mely se nem felülről, se nem alulról érkezik? Nehezen
lát? Átkaparja a köveket, hogy tájékozódási pontot leljen arról, honnan
érkezett vagy merre tartson? Depresszált? Depressziótól szenved? Szenved? Elbotlott
egy kőben és egy kínlódó örökkévalóságon át bucskándozik le az egyenlően
megvilágított, idomtalan spirálban? Elveszti a reményt?
Six Flags Desert Springs
Vidámpark. A 64-es kijárat mellett, itt, Night Vale-ben.
✮ ✮ ✮
A Night Vale orvosszövetkezet ma
bejelentette, hogy nem tudnak segíteni rajtad. Akkor semmiképpen, ha továbbra
is így sikoltozol! Azt is kérték, hogy mosd le magad, mielőtt bejössz. [Arrogánsan] Nem
akarnak rosszul lenni!
„Az egyik fő probléma, amivel orvosként
szembenézünk, az a rengeteg vér,” mondta Suzanne Thurgood, az orvosszövetkezet
képviselője. „Az a rengeteg vér a padlón, a farmerünkön, a réz
mágneskarkötőinken – a helyzet már-már tarthatatlan.”
Thurgood hozzátette, hogy a
legjobb, amit tehetsz, ha nem tudsz leállni a vérzéssel az az, hogy először is
veszel pár mély levegőt. Nyugtasd le magad. Ez segíthet arra koncentrálni, hogy
ne vérezz tovább. És aztán, miután már befejezted a vérzést, keresd fel az orvost.
„Ehhez nem kell orvosi diploma,”
mondta Thurgood. „Ez egyszerűen arról szól, hogy tiszteljük egymást.”
Thurgood eztán cigarettára
gyújtott, és szakértő tehetséggel egy alacsonyan szálló sólyom szájába
helyezte. Ahogy a madár tovaszállt, egy távoli óratorony negyedórát ütött, és
lágy eső kezdett szitált.
Ezek voltak közösségi
egészségügyi tippjeink.
✮ ✮ ✮
[Fokozódó óvatos aggodalommal] Folyamatosan kapjuk a
jelentéseket, hogy az Örökkönvaló Cserkész ceremónia kezdetét vette és hordányi
furcsa, néma gyermek masírozik elő a zsákvászon sátorból, megtöltve minden
nyilvános- és magánhelyiséget, és csak csöndben állnak, mintha valamely
ismeretlen felső hatalom parancsára várnának.
A seriff titkosrendőrsége
felhívta rá a figyelmünket, hogy a gyerekek parásak
és ők totál be vannak parázva tőlük.
Én magam ötöt számolok itt a stúdióban – pontosan a felük fiú, a felük pedig
lány.
Ki tudhatja, miféle okkal
érkeztek hozzánk ezek a gyermekek, és merre visznek majd minket tetteik?
Ki tudhat bármit is biztosra,
ami azt illeti?
Induljunk hát, bekerítetten és
összezavarodottan, sebezhetően és borzongva, az időjáráshoz.
[Nyomatékosan] A ceremóniának vége, kedves
hallgatók. A gyermekek eltávoztak.
Úgy fest, ezt a krízist is,
ahogy a korábbi kríziseket is, megúsztuk szárazon – a riadó csak vaklárma
volt.
A minket körbevevő gyermekek nem
jelentettek olyasféle fenyegetést, mint hittük. A baljós csend után mindössze
csak megtámadtak minket, barbár-szilajul, magukkal vonszolva számos városlakót
a Ralph’s mögötti elhagyatott parkolóban felállított sátorba.
A seriff titkosrendőrsége
szerint a gyermekek talán csak tíz embert hurcoltak el, és vagy egy féltucatot
meggyilkoltak.
Milyen bolondok voltunk, hogy
aggódtunk!
Mennyi időt töltünk azzal, hogy
összetett próféciákat gyártsunk a félelemre, amikor a világ változatlanul
olyan, amilyennek mindig is ismertünk és amiben mindig is éltünk.
Harlan
cserkészparancsnok az elhurcoltak között van. Remélem, továbbra is büszkeség és
iszony tölti majd el, bármilyen új valóságban is találja majd magát.
Gyakran gondolok az utolsó pillanatokra, amiket vele töltöttem, és a dolgokra, amiket mondtunk egymásnak...
Gyakran gondolok az utolsó pillanatokra, amiket vele töltöttem, és a dolgokra, amiket mondtunk egymásnak...
Gyakran
gondolok... mindenfélére.
Más
dolgokra - kevesebbet... gondolok.
[Erőteljesen] Franklin és Barton, most és
mindörökre az Örökkönvaló Cserkész rangját viselve üvegbe foglaltattak és kiállítattak
a városháza bejárata elé – emlékeztetőül minden elhaladónak a kockázatokra és a
jutalmakra, melyekkel a bátorság jár; és a hűség; és a cserkész-lét. Dagadjon
büszkén minden gyermek keble, kiknek tekintete rájuk téved!
Kivéve azt a hordányi másvilági
néma kölykök – őket remélhetőleg nem látjuk soha többet!
Hallgatók... hallgatók ti ott,
hallgatók az üres éjben, akik a hangomba kapaszkodtok a társaság csalóka
látszatáért, emlékezzetek: a félelem öntudat élettel vegyítve. A megbánás
kísérlet arra, hogy elkerült, ami már megtörtént. A pirítós kenyér, melyet
közvetlen hő alatt tartottak, míg ropogós nem lett. A megbánás jelenideje a
habozás. A félelem jövőideje vagy komédia, vagy tragédia. És a pirítós
múltideje a pirított.*
Maradjatok bekapcsolva még több
hangért. Még több megnyugtató zajért a világ csöndjében.
Jó éjt, Night Vale.
Jó éjszakát.
tekintélyes mennyiségű apróbetűs rész [ha nyomtok egy ctrl & +-t, már nem lesz olyan apró]
* A Városi
Tanács újkeltű törvénye a halálról a meritokrácia-filozófiát parodizálja
* A Sierra
Mist, amivel nyakonöntik a riportereket (feltehetően Cecilt is) a Sprite
Pepsi-féle társa
* „Boldogok
lehettünk volna, Cecil.” – Earl szó szerint ezt mondja: „we could have had
something”, ami viszont nem azt
jelenti, hogy „lehetett volna köztünk valami”: a lezárt múltidő (past perfect) azt mutatja, hogy volt is valami egy adott
perióduson át, ám az végérvényesen lezárult. Mivel a magyar nyelvben nincs
(már) olyan igeidő, amivel ezt ki tudnám fejezni, ezért konkretizáltam Earl
mondandóját.
* Szóval…
Earl és Cecil egy pár voltak? Tízből kilenc rajongó azt mondja, hogy igen,
és én közéjük tartozom. Rövid analízis következik.
- A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy késő kamasz/korai felnőttkorukban együtt voltak, de aztán Cecil véget vetett a kapcsolatnak.
- Earl
még mindig érez iránta valamit: ő az első szereplő, akiről halljuk, hogy
megérintette Cecilt – egy meglehetősen szenvedélyes gesztus keretében a karját
ragadja meg.
A kámzsás alakot leszámítva ő az egyetlen szereplő idáig, akiről tudjuk, hogy Cecil stúdiójában járt, és nem a rádió munkatársa.
Az epizód idővonala (mint mindig) bizonytalan, én a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy Earl hozta meg az Örökkönvaló Cserkész ceremónia hírét, személyesen. Hogy ezután rögtön sor került-e a távozására, vagy bent ült egy darabig némán és az idézett párbeszéd valamelyik előre rögzített blokk alatt zajlott le, az kérdéses. Mindenesetre a dialógus sokkal hosszabb volt, mint amiről Cecil beszámol („Gyakran gondolok /…/ a dolgokra, amiket mondtunk egymásnak.”) - Bár Earl örökre eltűnt, egy későbbi adás egy elejtett félmondatából kiderül, hogy Cecillel „gyerekkori legjobb barátok.” Amikor Cecil ezt említi, nagyon zavartnak hangzik. Többet nem beszél Earlről.
- Earl
jelentett vallomása után Cecil megpróbálja általánosítani a férfi
aggodalmát, egy hétköznapi élettapasztalattá téve azt: szerintem nagyon árulkodó,
hogy a Mi Remek Kis Városunk propagandabeszédbe szuszakolja ezt bele. Ezt vagy
azért teszi, hogy magát nyugtassa meg – vagy, hogy Earlt védje.
Night Vale-i polgárként szokatlan Earltől, hogy ennyire világosan fejezze ki az érzelmeit, különösen, ha negatívak vagy zavarba ejtőek; talán tilos is ezt tennie. Cecil ráébredhetett, hogy hibát követett el azzal, hogy idézte a beszámolóját (vagy mert pánikot kelt, vagy mert számonkérhetik Earlön), és ügyetlenül javítani próbálta. - Cecil
beszéde az időjárás (=Earl eltűnésének híre) után feltűnően önmaga paródiája lesz. Night Vale-i metódus-e, ahogy a gyilkosságokról
és eltűnésekről beszámol, vagy tömény, passzív-agresszív irónia?
Aztán amikor megjegyzi, hogy sokat gondol az utolsó pillanataikra, sejtelmesen hozzáteszi, hogy sokat gondol mindenfélére, és van, amire meg egyáltalán nem gondol.
Ismét egy személyes tapasztalatot általánosít, mintha így próbálná meg visszaszívni a vallomást, hogy nem tudja egy vállrándítással elintézni a férfi eltűnését, bár a város vezetősége(!) egyértelműen szeretné úgy beállítani a néma gyermekek támadását, mint egy normális, köznapi és szerencsés végkimenetelű esetet.
Ezután a végső monológjában a megbánásról a pirítósra kanyarodik (erről picit lentebb), mintha banalizálni akarná az ilyenkor szokásos merengő fejtegetését. - Az időjárás, mely kivételesen nem rajongói munka (=tudatosan kiválasztott) és mely az elhalasztott esélyekről, elmúlt időkről szóló szövegével és feltűnően tábori/cserkészes képeivel szintén ide kapcsolódhat: „A homokban ébredtem / Felgöngyölítettem a hálózsákomat / A móló nem tart örökké / A hullámok bukfencet hánynak // Kőről-kőre / Elhagytam otthonom / És tégláról-téglára / Lehántoltam magam a boldogságról / És a magasra tornyozott eukaliptusz / Lobogó tüze mellett reszketek // Túl sok időm van / Túl sok idő telt el, és nem találnálak, bárhogy próbálnálak…”
- Cecil valószínűleg komolyan gondolta, hogy a halál kitüntetés, akkor a viselkedése még inkább érthető.
- Végső soron az a kérdés, mennyire tartjuk Cecilt megbízható narrátornak: szó szerint kell-e vennünk jelentését, vagy pedig feltételezhetjük, hogy van alatta egy üzenet - nem csak a magánéletével kapcsolatban, hanem a kormánnyal szemben is?
* The
past tense of toast is toasted = A pirítós múltideje…
lefordíthatatlan. A toast főnévként pirítós, igeként pirítani vagy tósztot
mondani. A fordításban nem tudtam visszaadni, de Cecil tudatalattijában
szerintem ez a tószt szerepel: néma poháremelés a halottakra és az eltűntekre.
Címkék: epizódok