Welcome to Night Vale ">
ʟᴀʏᴏᴜᴛ ʙʏ © ᴍ ᴏ ᴄ ʜ ᴀ
The layout was made specially for me.
All links open in a new tab.

 22. The Whispering Forest
Huszonkettedik epizód - A Suttogó Erdő. Angolul itt hallgatható, magyarul a vágás alatt olvasható.
"Nem látsz semmit. Vadul körbetapogatózol, bizonytalanul állsz. Híg folyadék kúszik a cipődbe. Nem víz; tudod, hogy nem az."



Vékony jelentéstani vonal választja el a bizarrt a gyönyörűtől - és ezt a vonalat medúzák fedik.


Isten hozott Night Vale-ben.





Hölgyeim és uraim, bizonyára többen is észrevettétek a Night Vale keleti részén lévő új erdőt, mely nemrégiben keletkezett. Nehéz megmondani, miképp bukkanhatott fel fenyőfák áthatolhatatlan sűrűje a roppant, senkifölde sivatag mezsgyéjén, és az is kérdéses, hogyan szökkenhettek szárba pusztán pár nap alatt.  Az erdő mindenesetre sietve veszi be magát kicsiny városkánkba.

A Night Vale Közösségi Egyetem botanikusai azt mondják, hogy a gyönyörű, buja erdőség neve Suttogó Erdő – és hogy bármilyen bájos legyen is, szigorúan tilos megközelíteni.

A Night Vale Parkfelügyelet képviselői egy előre elkészített nyilatkozatban osztották a botanikusok véleményét: egy darab papírra a „ne” szócskát írták, de száznyi E-vel és vagy egy tucat N-el, sz’al kábé így hangzik:


NNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNNEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE
EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE


…vagy ez csak egy visszhangzó sikoly. Nehéz eldönteni – a sajtóközleményükhöz nem csatoltak rendezői utasításokat.

Amit biztosra tudunk: egy Suttogó Erdő van közvetlenül a városhatáron, melyet semmiféleképpen sem szabad megközelítenünk.




[Energikusan] A Night Vale iskolaszövetkezet bejelentette, hogy az iskolák a jövőhét végéig zárva tartanak, mivel semmi sem számít igazán, és valódi-e egyáltalán bármi is? Az egyre táguló éji eget okolták döntésükért.

„Hogyan tulajdoníthatnánk bármiféle jelentőséget is az olyan jelentéktelen dolgoknak, mint a matek, vagy a helyesírás, vagy a történelem, amikor az űr máris elnyelte csöppnyi életünk? Hangyák vagyunk, és az univerzum közönnyel tipor rajtunk nap mint nap és – semmi értelme nincs már! Ez nem mehet így tovább,” mondta az iskolaszövetkezet képviselője, egy üveg bort lóbálva, amíg feje ernyedten bólingatott.

Az iskolaszövetkezet elnöke, egy hatalmas Fénylő Felhő, mely szédülő magasságokból hajigál le állattetemeket és derengő kétségbeesést sugároz le reánk, hozzátette: „A͏l͢á͟zk̢ơdjato͡k meg,͠ ́h̵alandók. N͟ya̶lj҉áto͝k̵ ̸v͡égìg a p͡o̢r͏t̷,̷ ͢és̢ k͢ö̶nyörö͏gj͡et͝ék ér҉de̶m̸t̨ȩle͝n͠ l͞ét̨e͏te̷kért!”

Néhány szülő természetesen nagyon csalódott az iskolák bezárásával kapcsolatban, és azt hangoztatják, hogy az ismeretlen univerzum letaglózó felfoghatatlansága nem állíthat meg minket a munkánk végzésében: töretlenül kell törtetnünk előre.

A Night Vale szülői munkaközösség pénztárosa, Diane Creighton azt nyilatkozta: „Az iskola fontos része gyermekeink életének, és csak azért bezárni őket, mert megrettentünk a saját jelentéktelenségedtől egyszerűen röhejes. Látják? Most is az égre nézek!” Creighton így folytatta: „És azt mondom: nem állíthatsz meg, te ég! Azt csinálok am- Azt cs- Azt-„

Creighton ezután nem beszélt tovább; elgyöngült öklét leeresztve hangosan sóhajtott.

Hozzátette: „Semmi sem valóságos, felteszem, asszem. Mindegy. Kit érdekel?”

Aztán az égnek vetette arcát megint, és egy könnycsepp gördült le arcán cakkos vonalban, míg arról motyogott valamit, hogy a fák tudják, mi a pálya...




Közérdekű közlemény következik.

A Night Vale Pszichológiai Szövetség egy meghatározhatatlan és mégis fenyegető kormányzati ügynökséggel együttműködve arra kérnek minden polgárt, hogy kezdjünk el álomnaplókat írni.

Az álomnaplók spirituális segítséget nyújtanak tudatalattid megértésében, így teljességében vizsgálhatod létezésed és kiegyensúlyozhatod érzelmeidet.

Ezenfelül számos hasznos adatot adnak a kormányzati ügynökök és a velük együttműködő marketingesek kezére.

Drága hallgatók, sokan közületek most nyilván azt mondják: „Nos, ez fantasztikusan hangzik, Cecil, de hogyan kell álomnaplót vezetni?”

Kiiiiváló kérdés!

Évek óta írok álomnaplót magam is, és azt kell mondjam, egyetértek a NVPSZ-el az üggyel kapcsolatban. Nehéznek tűnhet elsőre, mert rá kell szoknod, hogy ébredés után az írás legyen az első dolgod, no meg azért is, mert a Városi Tanács írószer-tilalma még mindig érvényben van. De amint rájössz, hogyan készíts saját kezűleg töknem-tollat koktélszívószálból, némi vattából és kellő mennyiségű mesterséges ételszínezékből, máris készen állsz!

Az NVPSZ az alábbi hogyan-csináld listát bocsájtotta közben a polgárok okításának céljából:




Mihamarább nekifogtok ennek a metódusnak, hallgatók, mihamarább elkezditek felismerni a saját létetek és felfedezitek belső énetek, annál hamarabb tud a seriff titkosrendőrsége lenyomozni és lefüleli minden megátalkodott gazfickót, akik még mindig álmodnak lovakkal.




Friss hírek a Suttogó Erdőről.

Larry Leroy a városszélről azt mondta, hogy elment megnézni magának ezt a Suttogó Erdő dolgot ma reggel, csak hogy lássa, mire ez a nagy felhajtás - és azt is mondta, hogy ahogy az erdő széléhez közeledett, szörnyű félelem fogta el, és remegni és izzadni kezdett.

De aztán egy vékonyka, nemtelen hangot hallott, mely azt suttogta [baromi parásan:] „Remekül festesz ma, Larry. Tetszik, amit a szakálladdal csináltál. És nocsak, az öved! Új?

És persze, Larry szakálla tényleg nagyon jól néz ki, hallgatók. Végre felhagyott a kecskeszakállal, és már nem is festi feketére: mostanra a bölcsesség tömött, puha paplana már lágy őszes szálakkal. Az erdőnek totál igaza van!

Szóval Larry azt mondta, hogy belépett az erdőbe, és minden búja egyszerre leolvadt lóra. Fiatalnak és gondtalannak érezte magát, ahogy még soha, és a fák azt mondták, szeretik őt.

Szeretünk téged, Larry,” suttogta a Suttogó Erdő jelentése szerint. „Jó ember vagy, és jól is nézel ki. Ne lógjunk együtt gyakrabban? Lógjunk együtt, és meséljünk vicceket, és talán játszhatnánk is valamit! Jó barát vagy. Legyünk barátok.

Larry azt mondta, maradni akart, de aztán eszébe jutott, hogy otthon kábeltévéje van, és nem akar lecsúszni valami adásról, csak mert előtte állt a felfedezetlen, gyönyörű természet. Szóval hazacaplatott az Acélséf maratoni műsorára.

Szóval, hallgatók, úgy tűnik, a Suttogó Erdő igazából tiszta kedves; fogalmam sincs, miről hadováltak azok az egyetemi szikiszakik és bürökrata tollakrobaták. Larry beszámolójából úgy tűnik, nagyon is barátságos hely!

[Csettint a nyelvével] A helyszínre küldöm gyakornokomat, Richardot, hogy meglássuk, mit tudhatunk még meg erről a lenyűgöző helyről, mely városunk része lett.




Vessünk egy pillantást közösségi kalendáriumunkra.

Hétfőn új tárlat nyílik a Gyermekek Természettudományi Múzeumában. A tárlat neve „A Hold Egy Hazugság!” A tárlat feltárja, hogy a hold a kormány által teremtett mítosz csupán, mellyel elterelik a figyelmünket az ősi űrlénytechnológiáról mely az óceánokat irányítja. A barkácsos tanodában a gyerekeknek lehetőségük nyílik elkészíteni saját holdjaikat habszivacsból és agresszív propagandából – ahogy a szabadkőművesek is tették~!

Kedden Buddy Holly visszatér a Dark Owl Records lemezboltba. Nem lesz sem előadás, sem dedikálás, és senki sem fogja látni őt. Egyszerűen csak… ott lebeg majd a zeneszeretők válla felett, és lenézi őket eltévelyedett muzikális ízlésük miatt. Az ízlésficamos vásárlók rohamszerű zokogógörcsben fognak részesülni és kapnak majd mellé a gerincükön végigcikázó vérfagyasztó hideget is, a legendás rock’n’rollertől személyesen.

Csütörtökön Szelektívszedő Nap lesz. A papír kék zsákba megy, a műanyag átlátszóba, és a fogak, amiket a múlt heti közvízműves miazmában veszíthettél egy fadobozba helyezendőek gyöngéd mozdulatokkal, majd felgyújtandók.

Pénteken a Night Vale szabadidőközpontban főzőcskeórát tartanak kezdőknek! Az amatőr séfek elsajátíthatják a késkezelés képességét, a sütés alapjait, és egy szeminárium keretében tanulhatnak arról, éreznek-e fájdalmat a szarvasok, vagy csak simán szomorúak. :(

Szombat délután titkos parádé lesz. Nem tudod majd, hol és mikor lesz, amennyiben kiválasztottak rá egyáltalán, hogy láthasd titkos rivaldafényeit és hallhasd titkos dalait.

Tavaly ősszel megegyeztünk abban, hogy a mostani vasárnap lesz az, amikor végre kitakarítunk. [Fokozódó ingerültséggel] Megígértétek! Ki kell takarítanunk, okés? Most vasárnap. Ne szervezzetek más programot, folyton ezt csináljátok! Állandóan ezt csináljátok!




Következzék egy üzenet szponzorainktól.

[Halkan, puhán, fenyegetően] Nem látsz semmit. Vadul körbetapogatózol, bizonytalanul állsz. Híg folyadék kúszik a cipődbe. Nem víz; tudod, hogy nem az.

Tengervíz sós illata, vagy csak a szorongás bűze. Kezed valami szilárdnak ütközik. Fal lehet, gondolod. Lágy, bőrszerű, de nyirkos is. Kezedet rásimítva érzed, hogy fel-le emelkedik, mintha lélegezne. Nem. Talán inkább… l ü k t e t.

Fentről tompa morajt hallasz; lentről bugyogást. Továbbra sem látsz semmit.

A falak hirtelen elhúzódnak. Egyensúlyodat veszítve a talajra csusszansz, mely tapintásra ugyanolyan, de a folyadék most átlöttyen rajtad. Valami megragadja a lábadat. Valami megragadja a lábadat! Húz magával lefelé!

Nem látod, merre. Téboly!

M e r r e ,   t é b o l  y ?

Sikoltasz, de makacs ajkadról és pimasz torkodból nem száll fel hang,

Előre nyúlsz… hogy miért nyúlsz, nem tudod. De előre nyúlsz.

Vakító villanás, a felismerés pillanata. Egy üres raktárszobában vagy, egy székhez kötözve. Másokat is látsz, de csuklya van rajtuk és moccanatlanok.

Emlékszel erre az eleven rémálomra. Megnyugtat az ismerős fájdalom.    

Erjedő szagot érzel, és fojtott, állandó sípolás hallasz. Valaki felkiált egy nyelven, amit nem értesz. Szereted a családodat. Szereted őket!

Isten hozott a Red Lobsterben. Gyere, nézd meg, mi a mai friss!!!




Friss hírek a Suttogó Erdőről.

Richard gyakornok rámcsörgött: a fák lenyűgözőek, és amint megérkezett, rögtön olyan nyájasan fogadták.

Richard, milyen szép zöld szemeid vannak. El sem hiszem, hogy csak most tűnt fel! A pólód igazán kiemeli azokat a tündöklő drágaköveket. A kezed is milyen puha. Gitározol? Szeretnél gitározni? Szereted a zenét?”, súgta az Erdő, a jelek szerint.

Richard közölte velem, hogy szeretne az Erdőben maradni, de megmondtam neki, hogy még egy rakat gyakornoki kötelezettség vár rá itt a rádióállomáson, mint például a reklámszerződések kitöltése és a számtalan szárnytalan élősködő átnevezése, de ragaszkodik ahhoz, hogy ott maradjon.

Richard elárulta, hogy a talpa elsőre viszketni kezdett, majd bizsergett – na-nagyon kellemes bizsergéssel. Aztán észrevette, hogy szürkésbarna foltok formálódnak a lábai közt, és nem tudott megmozdulni, és Richard biztosított róla, hogy ez pontosan az, amit szeretett volna, de addigra már segítségért küldtem.

[Nyomatékosan] Hölgyeim és uraim, a saját biztonságotok érdekében kérlek, kerüljétek a Suttogó Erdőt. Ne hallgassatok üres hízelgésére, csöpögős... bókjaira! Vegyetek példát Larry Leroy-ról. Maradjatok otthon és nézzetek tévét! Semmi értelme felfedezni a természetet! Semmi értelme!

Szóval, amíg megpróbálom kideríteni, mi történt állomásunk gyakornokával, irány az időjárás. 





[Lassan] Nos, hallgatók, van egy jó és egy rossz hírem a Suttogó Erdővel kapcsolatban.

A rossz hír, hogy Richard gyakornok – amilyennek ismertük őt – örökre elveszett számunkra. Akárcsak az első válaszadók tucatja, és az aggódó polgárok és kíváncsi természetbúvárok, akik ma mind a Suttogó Erdőhöz siettek.

Richard családjának: hadd mondjam, hogy őszinte részvétem a titeket ért veszteségért. Richard kiváló gyakornok volt, és hiányozni fog nekünk.

A jó hír, hogy az elveszettek közül technikailagggg senki sem... halott! Simone Rigadeau szerint, aki a Night Vale Közösségi egyetem földtudományi karán vendégeskedik, a Suttogó Erdő olyan hely, ahol mind a hűs, puha talajba süppeszthetjük kezeinket és lábainkat, engedve, hogy ujjaink és lábujjaink a földbe gyökerezzenek, megfacsarodjanak, mélyen és hosszan összefonódjanak egymással és másokkal, átkígyózva egy bonyolult organikus rendszeren, hogy mind eggyé lehessenek.

[Fenyegetően] A Suttogó Erdőben mindenki egy. Minden egy.

[Lágyan] Mostanra már egymáson osztoznak.

Tudom, hogy Simone csupán egy csavargó, aki a földtudományi kar használatlan szemetesében él, és nem valódi tudós, de úgy gondoltam, gyönyörű a története, és jelentést hozhat egy gyakornok amúgy jelentéktelen életébe.

Szóval… könnyű álmokat, Night Vale, és tudd, hogy senkit sem veszítettünk ma el: ők találták meg egymást. A Suttogó Erdő lelkén osztoznak, és mindörökre velünk lesznek.

Vagy… amilyen hosszan csak egy fa él, ami azért asszem elég hosszú idő… sz’al nemt’om. [völgyszlengben] Sráckoromban volt egy hörcsögöm ami így na, két hét alatt kipurcant, sz’al meh! Honnan tudnám?

Maradjatok bekapcsolva egy vadul lüktető szív zajáért.

És mint mindig: jó éjt, Night Vale.

[Vigyorog] Jó éjszakát.


Mondás mára: Ha szeretsz valakit, engedd őt szabadjára. Engedd őt szabadjára most. Itt a rendőrség beszél, és bekerítettük a házadat.

Címkék:

"22. The Whispering Forest" közzétéve : 2014. március 7., péntek @16:06 | 6 hozzászólás

« vissza | előre »

Copyrighted © TeaCakeHouse. All rights reserved. Thank you.
View with Google Chrome in a 1280 x 800 SR. Inspired by Kaith, Images from Cursor from Images from