19A - Sandstorm
Tizenkilencedik epizód, első rész - Homokvihar. A duplaepizód első része angolul itt hallgatható, magyarul a vágás alatt olvasható.
"Parlagon száradó búzamező, szürke égbolt, melyet fekete madarak V-je metsz át. Egy gyermek jár ott, maga után egy baltát vonszol. Szemeit lesüti. Szemeit hunyorítja. Szemei fehérek, pirosak, feleslegesek. Nem tudja, mit lát, de tudja, mivel néz szembe."
Pislogó vörös fény az éji égen.
A jövő változóban, de nem bizonyosan.
Isten hozott Night Vale-ben.
✮ ✮ ✮
[Komolyan] Hallgatók, a Városi Tanács pár
perce jelentette, hogy homokvihar közelít Night Vale felé, és rögvest ide is
ér. Elnézést kérnek, hogy nem jelentették korábban, de ami azt illeti, a
reggelüket csak úgy hagyták elillanni maguk elől.
„Tudod, hogy megy ez,” mondták
együtt szónokolva. „Azt gondolod magadban, Ó,
be kéne jelentenünk ezt a veszélyes homokvihart! Abszolút prioritás! De
aztán kávét kell szerezed valahonnét, és összefutsz a munkatársaiddal, aztán
csekkolod a mailjeidet, meg vetsz egy pillantást Facebookra… és pakk az
időérzékednek, t’od” – zárták le mondanójuk.
A homokvihar várhatóan a
legnagyobb lesz évtizedek óta, és a meteorológusok felhívták rá a figyelmet,
hogy a magas szelek és a sivatagból hozott törmelék milliós károkat okozhat.
Azt is mondták, hogyha nem vagy már most zárt ajtók és ablakok mögött szorosra
hunyt szemekkel, akkor a jövőd nagyon máshogy fog festeni.
A meteorológusok még
hozzátették, hogy bármilyen imádnivalónak is tűnjenek, a mosómedvék valójában igen veszélyes fajzatok, és hogy soha többé ne adj enni a mosómaci-babáknak, mert az anyjuk biztos támadni fog.
„Oltottak már be veszettség
ellen? Oh, nagggyon pocsék” folytatták a meteorológusok, ahogy a riporterek
fészkelődni kezdtek, és azt kívánták, bár fognák már be a meteorológusok.
„Istenem, a meteorológusok
egyszerűen nem tudják, mikor kell leállni!”, nyögték mind.
Szóval, fedezékbe, Night Vale!
Rejtezzetek el otthonaitokban és irodáitokban, és tegyetek úgy, mintha puszta
falak megóvhatnának a fenséges természet, és az élet rövidsége és
értelmetlensége elől.
A rádiót tartsátok bekapcsolva;
értesíteni fogunk a fejleményekről.
✮ ✮ ✮
[Lazán] Hahó, sportrajongók! Ha a maiak
után még életben maradunk, úgy eljön a baseball-szezon ideje! Most szombaton
lesz a Night Vale Pókfarkasok hazai középdöntője, keserű riválisuk, a Desert
Bluffs Napsugarak ellen.
A Pókfarkasok egy igen ifjú, de
ígéretes dobójátékost állítanak pályára idén. A rajongók örömmel hallhatják,
hogy a húsz éves helyi hős, Trevon Murphy először próbálhatja ki magát a
mezőnyben.
Murphy két éve érettségizett le a Night Vale Gimnáziumban, és
rögvest csatlakozott a Pókfarkasok csapatához – rögtön azután, miután felfedezték,
hogy telepatikus képességeivel képes érzelmileg megnyomorítani az ellent,
sokszor heteken át tartó lelki válságba és sírógörcsbe taszítva őket, akár
játék közben is.
A
Napsugarak csapatában is változás várható. A szünet alatt új tulajuk és új
menedzserük lett, mert ennyire ratyik. Tiszta ratyik. Teszünk rájuk.
✮ ✮ ✮
[Ismét komolyan] Közlekedési híreink következnek.
Az autópályafelügyelet
figyelmeztet minden Night Vale-i lakost, hogy ne használják az utakat. A
homokvihar jóformán teljesen ellehetetleníti a közlekedést. Értesüléseink
szerint számos autó elakadt a 800-as út menti hatos kijárat keleti lejáratánál.
Az autópályafelügyelet jelenti, hogy az autók csikorgó kerekkel lefékeztek, és
a süvöltő homokon át látták, ahogy egy fél tucat utas és vezető az utakra ront,
párokra vál, és harcolni kezd. Megjegyezték, hogy a küzdőpárok mindkét tagja
ugyanolyan testalkatú, nemű és korú volt, és pontosan ugyanazokat a ruhákat
viselték.
Valamint, a homokvihartól
függetlenül minden stoptáblát és közlekedési lámpát leszereltek, hogy
kéthavonkénti kifényesítésük megeshessen. A felügyelők szerint a takarítók
kedden hozzák vissza őket.
✮ ✮ ✮
Hallgatók, köszönöm a rengeteg
telefonhívást és e-mailt. Értesüléseink szerint a homokvihar megérkezett. Larry
Leroy a városszélről pár perce hívott: elmondása szerint a homok sűrű és
gyorsan száll – de amikor a bőréhez ért, alig érzett valamit. Alig érezte, hogy
a múlt csak fikció, és hogy a következmények választás kérdései.
Színeket és formákat látott a
szokott kályhák és pónik helyett. Éles életjelet kiáltott a homok-födte nap
felé, majd levegőért kapkodott, és felsikoltott: „Nem! Csak téged ne! Téged ne!!!”,
és megszakította a hívást.
Nos, köszönjük az informatív
jelentést, Larry. Biztosan észben tartjuk majd.
Josie, az Öreg Hölgy nem
telefonált, de Dana gyakornok azt mondja, Josie, az Öreg Hölgy
instagram-fotókkal frissítette a facebookját, melyeken rúnakövek láthatóak.
Dana dühödten fordította a jeleket, és legtutibb tippje szerint azt írják, „Kettesével
jönnek. Te jössz kettesével. Te és te. Öllld meg hasonnnmásod!”
[Hiperlelkesen] És van egy link is ehhez a csudi
cicához ami ki-be ugrál mindenféle dobozokból és istenkém [gügyög] ez a legcukibb dolog amit VALAHA LÁTTAM!
Dana, muszáj kilinkelned ezt a posztot az üzifalamra! Is-ten-kém, úgy szereti
azokat a dobozokat!
✮ ✮ ✮
És most vessünk egy pillantást
üzleti híreinkre.
[Vérfagyasztóan] Parlagon száradó búzamező,
szürke égbolt, melyet fekete madarak V-je metsz át.
Egy gyermek jár ott, maga után
egy baltát vonszol. Szemeit lesüti. Szemeit hunyorítja. Szemei fehérek,
pirosak, feleslegesek. Nem tudja, mit lát, de tudja, mivel néz szembe.
Egy fekete, félszárnyú
szörnyeteg – csőre repedezett, tolla rohad – durván landol a gyermek vállán.
Megállnak. A madár a fiú fülporcába csíp, mintha titkokat harapna belé. A fiú
felnyög, de nem kellemetlenül.
Nehéz, lassú felhők gördülnek,
emelkednek, kemény kontrasztot adva a pislákoló dombok dagerrotípiájával,
melyek törődötten parton tartják a mérgező esőket.
Egy váratlan kis folyam, melyet
ázott magvak nyalábjai tömítenek el, tovacsörgedez. A fiú belésétál. Előre hajol.
Üres szemei tükörképére merednek. Sem ő, sem a tükörképe nem tudja, hogy a
másik ott van, de a madár, a madár tudja, a madár rikácsol, vagy talán
felkiált, a madár maga se tudja, a fiú tenyerével merít a sötét folyamból, annak java átszalad hosszú, görbe ujjai között. A maradékot lenyalja poros
bőréről.
Egy hang – mint villámok, mint
dobok, mint léptek. A madár fölszáll és elröppen. Förtelmes dobbanás. A fiú nem
tudja, minek ütközött, és suhint a baltával, de tudja, hogy megsérült. Visszavágásra vár.
Ezek voltak gazdasági híreink.
✮ ✮ ✮
[Nyomatékosan] Most kaptuk a hírt, Night Vale:
Pamela Winchell polgármesterasszony vészhelyzetet rendelt el. Azt kéri, hogyha
még az utcán tartózkodsz, sürgősen térj vissza az otthonodba!
Egy másik üzenet, szinte rögtön
ez után, azt mondja, hazudott, és „nem kéne hallgatnotok rá; nem ő az igazi
polgármester – hanem én vagyok!”
A rákövetkezendő harmadik üzenet
arra szólít fel, hogy „add vissza a mikrofont és takarodj a pódiumtól! Ez az én
sajtókonferenciám, te másolat-bohóc!”
A sajtókonferenciát ezután „hamisítvány!”
és „imposztor!” kiáltások szakították meg, ahogy a résztvevő riporterek
hirtelen megkettőződtek és harcolni kezdtek magukkal.
Night Vale, légy óvatos. Attól
tartok, a homokvihar igazán szörnyű… kérlek benneteket, maradjatok otthon, és
ha meglátod magad, nem tudom jóváhagyni, hogy megöld magad! Egyszerűen nem
hiszem, hogy az erőszak bármikor is válasz lehet. Az erőszak kérdés. A valódi válasz
ijesztőbb. Szóval, békéljetek meg hasonmásaitokkal, Night Vale polgárai.
Álljatok ellen a kísértésnek, és ne rántsatok pengét vagy pisztolyt. Ki tudunk
jönni egymással.
[Zörej] Jaj nekem. Mi… mi volt ez a zaj?
DANA? Minden rendben van arrafelé, Dana? Kivel küzdesz?! Dana, tedd le azt a
borítékvágót, Dana, tedd le a— odamegyek.
Um, következzék
egy üzenet szponzorunktól!
[Előre rögzített felvétel]
Fejlesztené lakását? Segítség kéne?
Befejezetlen?
Érzései vannak? Furcsa érzései? Olyanok, amiket eddig még nem érzett?
Befejezetlen?
Meleg vérrel telt a teste, inak keringenek önben, bőr fedi? Érzi azt a sok vért? A maga vére ez egyáltalán? Honnan tudhatja biztosra? Befejezetlen? Szédül ettől, mindettől? Mit művel a kezével?
Befejezetlen?
Most hol a keze? Hol volt a keze? Hová tart? És ön hová tart?
Bezúzta-e már valaminek a felületét egy kalapáccsal? Szublimálta-e már valaha a gondolatait dörzspapírba? Akart-e már megérinteni valamit, csak, hogy érezhesse, mert a tapintás az egyetlen érzéke, amiben tényleg bízik?
Befejezetlen?
Mi a bizalom? Létrehozni valamit bizonyítja-e az ön létezését? Megszerelni valamit biztosítja-e hogy ön meghaladta a halandóságot? A történelmet?
Befejezetlen?
Érez dolgokat? Érez dolgokat?
Meg tudja csinálni. Segítünk. Home Depot Háziezred.
[Sietve] Hallgatók, van egy rossz és egy uh, jó hírem. Dana halott! De a másik Dana él, és én nem tudom, melyik az igazi és melyik a hasonmás. Ebben a pillanatban az egyik Dana a saját hullája felett áll, lihegve. Nem tudom megmondani, vigyorog-e vagy grimaszol. Amikor bementem hozzá, az egyik kezében egy törött tűzőgépet tartott, a másikban pedig egy kinyomtatott e-mailt amit... [undorral] ó, Istenem. Ez a rossz hír, amiről beszéltem. Egy e-mailt, amit Steve Carlsberg küldött! Elolvasni se akarok semmi mailt amit az a balfasz irkált, de ha ennek a kinyomtatása talán Dana utolsó tette volt, úgy ezt tiszteletben kell tartanom.
Steve - uuugh! Steve azt írja: "A homokvihar nyilvánvalóan álca csak! Szerintem a kormány áll mögötte! Kormányunk már régóta részt vesz felhővető kísérletekben, és gyógyszerekkel nyomják el a népet! Szerintem ezt a kormányt semmi sem állítja meg, ha arról van szó---"
Semmi újat nem állítasz, Steve. Naná hogy a homokvihart a kormány kavarta! A Városi Tanács ma reggel jelentette ezt be! A kormány nem csinál titkot abból, hogy ők irányítják az időjárást, és a földrengéseket, és ellenőrzés alatt tartják a gondolatainkat és cselekedeteinket! Ez egy nagy kormány dolga! Nyilvánvalóan sosem olvastad az Alkotmányt!
Oké, persze, a kormány néha nem működik valami jól, és néha pöffeszkedő és korrupt, de a megoldás az, hogy nem rinyálunk mindenen, amit csinálnak. Kormány nélkül nem lennének iskoláink meg utaink, meg közműveink meg segítőkész járványaink meg azok a fekete teherkocsik amik éjente köröznek a szomszédságainkban hogy biztonságban lehessünk.
Szóval lécci, Steve Carlsberg, elegem volt a kormánygyalázásodból!
[Zaklatott] És ezzel, hallgatók, irány az id--- [Meglepetten] jaj nekem. Nézzétek csak.
Hallgatók, van egy fekete - majdhogynem indigó - örvény, ami a stúdióm falán nyílt. Hallgatók, elállt a szavam. Annyira...gyönyörű!
Nem hagyhatlak magatokra, hiszen az adásnak még nincs vége, de...
Kell hogy legyen valami emögött a valami mögött, Night Vale!
Látnom kell, mi az!
Mennem kell!
Nem leszek távol sokáig, hallgatók. Igyekszem majd nem elmaradni.... [elhalkul]
[zúgó csönd, motozás, léptek]
[egy új, magasabb hang, ami egyáltalán nem hasonlít Cecilére]
Hahó? Hahó, Desert Bluffs? Mi ez a stúdió?
Halihó, Desert Bluffs! Nem tudom, hallotok-e engem. Kevin vagyok. De nem tudom, hol vagyok. Ez is egy rádióstúdió, de a falak sötétebbek. A berendezés sokkal öregebbnek tűnik. Az tuti, hogy sokkal szárazabb, mint lennie kéne. A mikrofont... mikor készítették?! Visszamentem volna az időben?
Vanessa! Ott vagy még a bokszban?
Hallgatók, ha hallotok... egy különös helyen vagyok. Nem tudom, Desert Bluffsban vagyok-e még, vagy hogy hall-e engem bárki is.
A homokvihar kinn tombol. Az örvény is itt van még, de most már fekete - majdhogynem sötétkék. Halk hümmögést hallok. Nem tudom, a portál adja-e ki a hangot, vagy a vihar, vagy a saját testem.
Van egy fotó az asztalon. Egy férfit ábrázol. Nyakkendőt visel. Se nem magas, se nem alacsony, se nem vékony, se nem kövér. A szeme olyan, mint az enyém, és az orra olyan, mint az enyém, és a haja olyan, mint az enyém, de nem hinném, hogy ez én lennék.
Talán a mosolya teszi.
Mosoly ez egyáltalán? [Sóhaj] Nem mondanám.
Azért remélem, biztonságban van - bárki és bárhol légyen is ő. Remélem, hogy magam is biztonságban vagyok, bárki és bárhol legyek is...
Éjszaka van. Azt hiszem, éjszaka van. Éjszaka van.
Talán nem ismertek engem, és én sem titeket, de itt van nekünk ez a mikrofon, és ez a hang, és forró füleitek kirügyeznek hogy megnyugtató titkokat halljatok a hang rezgéseiben, mely mélyen a testetekbe lüktet és szívetek egy kicsit ellazul.
És itt van nekünk ez, ahogy itt ülök ennél a fura és vértelen asztalnál. Szóval most, kedves hallgatók, bárkik is legyetek - adom nektek: az időjárást.
[Ismét Cecil hangja, nagyon komolyan]
Hellooo? Night Vale? Mondtam, hogy visszajövök.
Tovább tartott, mint gondoltam, de megjártam a legiszonyúbb helyett, ahol valaha is voltam. Út közben, az örvényben, egy groteszk férfit láttam. Mit férfit - gaz ördög volt. [Hörög] És rámtámadott! Megpróbáltam megfojtani, de aztán emlékeztem - emlékeztem rá, mit mondtam nektek, és életben hagytam. Életben hagytam a nyomorult szörnyeteget. Biztos vagyok benne, hogy nem úszta meg sebek és zúzódásuk nélkül, és szánom őt, amiért vissza kell térnie arra a borzasztó, borzasztó helyre, ahonnét jött és amit balsorsomra magam is meglátogattam.
De valahogy mégis örülök, hogy él.
Hogy élek.
Hogy mi élünk.
Kinn elcsitultak a szelek, a nap fedezékbe húzódik fájdalmunk elől. Biztos vagyok benne, hogy vér mossa utcáinkat - bűneink graffitije ez, egy igaztalan de szükséges harc krónikája, felteszem. Néhány test helyet cserélt másokkal, de ők mind - mi mind - végső soron egyek vagyunk.
És gyógyulunk.
Néhányunk, bárkik legyünk is, túlélték. Mások pedig, bárkik legyenek is, diadalmaskodtak.
[Lelkes és riadt] Bárki légy is, otthon vagy most.
Itthon vagyunk, Night Vale! Te és én, újra együtt, az én szám, a te füleid, mi mind!
És most pedig, mint mindig - jó éjt, Night Vale.
Jó éjszakát!
Mondás mára: Első lépés: írd le a nevét mindenkinek, akit csak ismersz. Második lépés: rendezd újra a betűket. Harmadik lépés: ez az idő egy nagy titkát tárja majd fel.
coming soon: 19B - Homokvihar
* Cecil feltehetőleg ezt a macskás videót nézi
Címkék: epizódok